1. Egy bizonyos Ananiás nevû férfi is a feleségével, Szafirával együtt földet adott el,
2. de a felesége tudtával csalárdul megtartott valamit a föld árából, s csak egy részt hozott el és tett az apostolok lábához.
3. Péter azonban így szólt: »Ananiás, miért ejtette a sátán kísértésbe a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és csalárdul visszatarts a föld árából?
4. Ha megmaradt volna, magadnak maradt volna, és magad rendelkeznél azzal, amit eladtál. Miért vetemedett hát szíved erre a dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!«
5. Amint Ananiás ezeket a szavakat hallotta, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották.
6. Az ifjak pedig felkeltek, felemelték, kivitték és eltemették.
7. Körülbelül három óra múlva belépett a felesége, aki nem tudta, hogy mi történt.
8. Péter megkérdezte tõle: »Mondd nekem, asszony, csakugyan annyiért adtátok el a földet?« Az így felelt: »Igen, annyiért.«
9. Erre Péter azt mondta neki: »Mire volt jó megegyeznetek abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, akik eltemették férjedet, az ajtónál állnak, s téged is kivisznek.«
10. Nyomban összeesett a lábainál és meghalt. Az ifjak pedig beléptek, halva találták, erre kivitték és eltemették a férje mellé.
11. Ekkor nagy félelem fogta el az egész egyházat és mindazokat, akik ezeket hallották.
12. Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában.
13. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte õket.
14. Az Úrban hívõ férfiak és nõk sokasága egyre növekedett.
15. A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták õket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktõl.
16. Sõt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektõl megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.
17. Felállt ekkor a fõpap, és mindnyájan, akik vele tartottak – vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel.
18. Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették õket.
19. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette õket, és azt mondta:
20. »Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást errõl az életrõl.«
21. Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Péter a főtanács előtt Mikor megérkezett a fõpap és akik vele voltak, összehívták a fõtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elõvezessék õket.
22. De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott õket. Visszatértek tehát és jelentették:
23. »A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az õrök is ott álltak az ajtók elõtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.«
24. E szavak hallatára a templomõrség parancsnoka és a fõpapok megdöbbentek azon, ami történt.
25. Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: »Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.«
26. Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erõszak alkalmazása nélkül elhozta õket, mert féltek a néptõl, hogy megkövezi õket.
27. Majd odahozták és a fõtanács elé állították õket. A fõpap a szemükre vetette:
28. »Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az õ nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.«
29. Erre Péter és az apostolok azt felelték: »Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.
30. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek.
31. Isten fejedelemmé és üdvözítõvé emelte õt jobbjával, hogy bûnbánatot és bûnbocsánatot adjon Izraelnek.
32. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.«
33. Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik õket.
34. Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevû farizeus, aki az egész nép elõtt tiszteletben álló törvénytudó volt, felállt a fõtanácsban és rövid idõre kiküldte az embereket.
35. Azután beszédet intézett hozzájuk: »Izraelita férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az emberekkel!
36. Mert a közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy õ nagy valaki, és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. Õt megölték, azokat pedig, akik hittek neki, mind szétszórták és semmivé lettek.
37. Õutána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és magához csábította a népet. Õ is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat mind szétszórták.
38. Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el õket, mert ha ez a terv vagy mû emberektõl van, elenyészik.
39. Ha azonban Istentõl van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.« Igazat adtak neki.
40. Azután elõhívták az apostolokat, megverették õket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották õket.
41. Azok pedig örvendezve eltávoztak a fõtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.
42. Nem is szûntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni Krisztus Jézust.
| 
