1. A fõpap erre megkérdezte tõle: »Csakugyan így áll a dolog?«
2. Õ pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsõség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midõn Mezopotámiában tartózkodott, és mielõtt Háránba költözött.
3. Így szólt hozzá: `Menj ki földedrõl és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked'.
4. Erre elhagyta a káldeaiak országát, és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta õt erre a földre, amelyen ti laktok most.
5. Nem adott ugyan belõle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak õutána, bár nem volt még fia.
6. Isten ezt mondta neki: `Az õ utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják és nyomorgatják õket négyszáz esztendeig.
7. De én – mondja az Úr –megítélem a nemzetet, amelynek szolgái lesznek, azután majd kivonulnak és szolgálni fognak nekem ezen a helyen'.
8. Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Ábrahámnak így lett a fia Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáké pedig Jákob, Jákobé meg a tizenkét pátriárka.
9. A pátriárkák irigységbõl eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt,
10. s kiragadta õt minden viszontagságából. Kegyelmet s bölcsességet adott neki a fáraónak, Egyiptom királyának a színe elõtt, úgyhogy az megtette õt kormányzónak Egyiptom fölé és a tulajdon egész háza fölé.
11. Akkoriban éhínség és nagy nyomorúság sújtotta egész Egyiptomot és Kánaánt, s atyáink nem találtak élelmet.
12. Mikor azonban Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat elsõ ízben;
13. a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó elõtt kitudódott a származása.
14. József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket.
15. Jákob tehát lement Egyiptomba, s aztán õ és atyáink meghaltak.
16. Átvitték õket Szíchembe, és eltemették a sírba, amelyet Ábrahám vett meg ezüstpénzen a szichemi Hámor fiaitól.
17. Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gyarapodott és sokasodott Egyiptomban,
18. amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.
19. Ez álnok módon bánt a népünkkel. Azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemõiket, hogy életben ne maradjanak.
20. Abban az idõben született Mózes, akit Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták.
21. Mikor azután kitették, a fáraó lánya felvette, és felnevelte saját fia gyanánt.
22. Mózes így oktatást kapott az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas lett szavaiban és tetteiben.
23. Mikor pedig betöltötte negyvenedik évét, feltette szívében, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael fiait.
24. Amikor meglátta, hogy egyikük méltatlanságot szenved, a védelmére kelt, és bosszút állt az igazságtalanságot szenvedõért azzal, hogy megölte az egyiptomit.
25. Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy Isten az õ keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg.
26. Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette õket: `Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?'
27. De az, aki bántalmazta felebarátját, eltaszította õt, és így szólt: `Ki tett téged följebbvalóvá és bíróvá fölénk?
28. Csak nem akarsz megölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?'
29. Mikor Mózes meghallotta ezt a beszédet, elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született.
30. Negyven esztendõ eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében.
31. Mózes látta, és csodálkozott a látványon. Amint azonban odament, hogy megnézze, az Úr szólt hozzá:
32. `Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene'. Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni.
33. Az Úr pedig azt mondta neki: `Oldd le lábad saruját, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.
34. Jól láttam Egyiptomban élõ népem nyomorúságát, hallottam sóhajtozásukat, azért szálltam le, hogy megszabadítsam õket. Jöjj tehát, elküldek Egyiptomba'.
35. Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: `Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá?', Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.
36. Õ hozta ki õket, közben csodákat és jeleket mûvelt Egyiptom földjén, majd a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át.
37. Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael fiainak: `Prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót'.
38. Õ volt az, aki a pusztai közösségbõl kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és atyáinkhoz; õ vette át az élet igéit, hogy nekünk adja.
39. Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították, és szívük visszavágyott Egyiptomba.
40. Azért azt mondták Áronnak: `Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket õk, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjérõl!'
41. És borjúképmást készítettek azokban a napokban, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örömük telt önkezük alkotásaiban.
42. Ezért Isten elfordult tõlük, és hagyta õket, hogy szolgáljanak az ég seregeinek, amint meg van írva a próféták könyvében: `Vajon mutattatok-e be nekem áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, Izrael háza?
43. Inkább befogadtátok Molok sátrát és isteneteknek, Refánnak csillagát, a bálványképeket, amelyeket készítettetek, hogy imádjátok õket. Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket'.
44. A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózeshez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint.
45. Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiûzött atyáink elõl, Dávid napjaiig.
46. Õ kegyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének.
47. Végül csak Salamon épített neki házat.
48. Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, amint a próféta mondja:
49. `Az ég az én trónusom, a föld pedig lábaim zsámolya. Miféle házat építenétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lenne az én nyugodalmam helye?
50. Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?'
51. Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívûek és fülûek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is.
52. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték õket, akik annak az Igaznak eljövetelérõl jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek,
53. ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.«
54. Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.
55. Õ azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsõségét, és Jézust Isten jobbja felõl állni.
56. Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felõl.«
57. Erre õk fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak.
58. Azután kihurcolták õt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.
59. Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!«
60. Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bûnül!« Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban.
| 
