1. Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék õt. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában.
2. Istvánt pedig istenfélõ férfiak eltemették, és nagyon megsiratták.
3. Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s õrizetbe vetette õket. Fülöp, Szamaria hittérítője
4. Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét.
5. Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust.
6. Tömegesen és egyetértõen figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett.
7. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult.
8. Nagy öröm támadt abban a városban.
9. Volt azonban a városban egy Simon nevû férfi, aki azelõtt varázslással foglalkozott, és elámította Szamaria népét, azt állítva, hogy õ rendkívüli valaki.
10. Nagyok és kicsik, mindenki egyaránt hallgatott rá, s azt mondták: »Az Isten ereje õ, akit Nagynak hívnak.«
11. És követték õt, mert jó ideje ámította õket varázslataival.
12. Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében.
13. Sõt, maga Simon is hitt, és megkeresztelkedése után Fülöphöz szegõdött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, álmélkodva csodálkozott.
14. Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
15. Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket,
16. mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.
17. Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket.
18. Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik,
19. és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket!«
20. Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni!
21. Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz Isten elõtt.
22. Térj meg tehát ebbõl a gonoszságodból, s kérd Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen!
23. Mert azt látom, hogy a keserûség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.«
24. Erre Simon azt felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok!«
25. Õk pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamariaiak sok helységének hirdették az evangéliumot.
26. Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálembõl Gázába visz le!«
27. Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynõjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelõje, aki Jeruzsálembe jött imádkozni,
28. visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta.
29. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda, és szegõdj ahhoz a kocsihoz!«
30. Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?«
31. Az így felelt: »Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.
32. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: »Mint a bárány, amelyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírója elõtt elnémul, nem nyitotta ki száját.
33. Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. A sorsával ki törõdik? Hisz életét elvették e földön«.
34. Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: »Kérlek, kirõl mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?«
35. Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebbõl az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust.
36. Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt:
37. »Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?«
38. Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte õt.
39. Mikor a vízbõl feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta õt többé, s örvendezve folytatta útját.
40. Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett.
| 
