Kolosséiakhoz, Chapter 4

1. Urak, adjátok meg a szolgáknak azt, ami jogos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben!    2. Az imádságban legyetek állhatatosak, legyetek abban éberek, hálaadással!    3. Imádkozzatok értünk is, hogy Isten tárja fel elõttünk az ajtót a beszédhez, Krisztus titkának hirdetéséhez, amely miatt bilincsekbe is vertek,    4. hogy úgy ismertessem meg azt, mint ahogy róla szólnom kell.    5. Bölcsen viselkedjetek a kívülállókkal szemben, használjátok fel a kedvezõ alkalmat! Jól értékesítsétek az idõt!    6. Beszédetek legyen mindig kedves, sóval ízesített, hogy tudjátok, miképpen kell kinek-kinek megfelelnetek!    7. Az én sorsomról mindent elmond majd nektek Tichikusz, a szeretett testvér, a hûséges szolga és szolgatársam az Úrban.    8. Éppen azért küldtem õt hozzátok, hogy megismerjétek helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket.    9. Vele megy Onezimosz, a kedves és hû testvér is, aki közületek való. Õk mindenrõl értesítenek majd titeket, ami itt történik.    10. Köszönt titeket Arisztarchosz fogolytársam, és Márk, Barnabás unokaöccse, akirõl utasításokat kaptatok – ha hozzátok megy, fogadjátok be –,    11. valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csak õk munkatársaim Isten országának hirdetésében, s a vigasztalásomra is voltak.    12. Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki mindig küzd értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyõzõdéssel álljatok helyt mindabban, ami Isten akarata.    13. Tanúskodom róla, hogy sokat fáradozik értetek, és azokért, akik Laodíceában és Hierapoliszban vannak.    14. Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász.    15. Köszöntsétek a Laodíceában lévõ testvéreket, Nimfát és a közösséget, amely a házában van!    16. Ha ezt a levelet nálatok már felolvasták, gondoskodjatok róla, hogy a laodíceaiak egyházában is felolvassák, a laodíceaiakét pedig ti olvassátok el!    17. Mondjátok meg Archipposznak: »Légy rajta, hogy teljesítsd a szolgálatot, amelyet kaptál az Úrban!«    18. A köszöntést magam, Pál, saját kezemmel írom. Emlékezzetek meg bilincseimrõl! Kegyelem veletek!