5 Mózes, Chapter 10

1. Ugyanabban az időben azt mondta nekem az Úr: `Faragj magadnak két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, s készíts egy faládát, s gyere fel hozzám a hegyre.    2. E táblákra majd ráírom azokat az igéket, amelyek azokon a táblákon voltak, amelyeket a múltkor összetörtél, aztán tedd őket a ládába.'    3. Csináltam tehát akácfából egy ládát, s miután faragtam két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, felmentem a hegyre, kezemben a táblákkal.    4. Rá is írta a táblákra úgy, ahogy először írta, azt a tíz igét, amelyet az Úr a hegyen, a tűz közepéből, a nép egybegyűltekor mondott nektek, s aztán ideadta azokat nekem.    5. Erre megfordultam, lejöttem a hegyről, s beletettem a táblákat abba a ládába, amelyet csináltam – ott is vannak mostanáig –, amint az Úr parancsolta nekem.    6. Amikor aztán Izrael fiai elindították a tábort, Jákán fiainak Berótjából Mószerbe, ott meghalt Áron, s ott el is temették. Helyette fia, Eleazár vette át a papságot.    7. Innen Gidgádba jutottak, majd elindultak onnan és Jetebátában, a vizek és patakok földjén ütöttek tábort.    8. Ugyanabban az időben kiválasztotta az Úr Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, álljon előtte a szolgálatban, s áldást adjon az ő nevében, mint ahogy mind a mai napig van.    9. Ezért nem jutott Lévinek osztályrész és birtok a testvérei között; maga az Úr ugyanis az ő birtoka, amint az Úr, a te Istened megígérte neki.    10. Én tehát ott álltam a hegyen, miként először, negyven nap és negyven éjen át, s az Úr ezúttal is meghallgatott engem: nem akart elveszteni téged.    11. Aztán azt mondta nekem: `Eredj, s menj a nép élére, hogy elérje és elfoglalja azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.'    12. Nos tehát, Izrael, mi mást kíván az Úr, a te Istened tőled, mint azt, hogy féld az Urat, a te Istenedet, az ő útjain járj, szeresd őt és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből,    13. s tartsd meg az Úr parancsait és szertartásait, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen.    14. Íme, az Úré, a te Istenedé az ég s az ég ege, a föld s mindaz, ami rajta van,    15. mégis a ti atyá­itokhoz ragaszkodott az Úr, s őket szerette s az ő utódaikat, vagyis titeket választott ki minden nép közül, miként ez ma nyilvánvaló.    16. Metéljétek tehát körül szívetek elő­bőrét, s ne keményítsétek meg többé nyakatokat,    17. mert az Úr, a ti Istenetek az istenek Istene s az urak Ura, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem néz sem személyre, sem ajándékra,    18. igazságot szolgáltat árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, s ad neki eledelt és ruházatot.    19. Szeressétek tehát ti is a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.    20. Az Urat, a te Istenedet féljed, csak őneki szolgálj, őhozzá ragaszkodj, s az ő nevére esküdj.    21. Ő a te dicsőséged és a te Istened, ő művelte veled azokat a nagy és félelmetes dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott.    22. Hetven lélekkel mentek le atyáid Egyiptomba, s íme, most úgy megsokasított téged az Úr, a te Istened, mint az ég csillagait.