1. Nagy vesződség jutott minden embernek, és súlyos iga Ádám fiainak! Attól a naptól fogva, hogy elhagyják anyjuk méhét, addig a napig, amíg el nem temetik őket mindenek anyjába,
2. gondolatuk és szívük aggodalma, reményük és várakozásuk a bevégzés napjáig
3. – az olyané, aki trónján ül dicsőségben, és az olyané is, aki porban, hamuban gubbaszt,
4. azé, aki bíbort és koronát visel, és az olyané is, aki durva darócba öltözik –, nem egyéb, mint harag, féltékenység, gond és habozás, a halál félelme, folytonos viszály és civakodás.
5. Amikor pedig ágyán megpihen, éjjeli álom zavarja gondolatait,
6. alighogy egy múló pillanatra nyugalmat talál, máris rémképekkel küszködik,
7. megzavarodik lelke látomásától, mintha háború napján menekülnie kellene, s amikor megmenekül, felébred, és csodálkozik, hogy nincs mitől félnie.
8. Minden élő mellett, az embertől az állatig, s a bűnösök mellett hétszeresen is,
9. ott terem még: a halál és a vérontás, a viszály és a pallos, az elnyomás, éhínség, szorongatás és a csapások.
10. Mindezek az igaztalanok miatt vannak, és miattuk lett a vízözön is.
11. Mind, ami földből van, visszatér a földbe, mint ahogy minden víz visszajut a tengerbe.
12. Minden vesztegető ajándék és igaztalan dolog elenyészik, de a becsületesség örökké megáll.
13. Az igaztalanok vagyona kiapad, mint a vízforrás, elmúlik, mint a hatalmas égzengés a záporban.
14. Amikor megnyitja kezét, örvend ugyan, a bűnösök azonban végképp elenyésznek.
15. A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert a tisztátalanok gyökerei szirt fokán zörögnek.
16. Minden víz mellett növényzet zöldell, de a folyó partján lévő előbb sodródik el, mint a többi fű.
17. A szeretet azonban olyan, mint az áldott paradicsom, s a jótékonyság örökre megmarad.
18. Édes a béres élete, ha beéri a magáéval, és kincset találsz benne.
19. A fiak és a városalapítás fenntartják a nevet, de mindezeknél többet ér a kifogástalan asszony.
20. A bor és a zene felvidítja a szívet, de mind a kettőn túltesz a bölcsesség szeretete.
21. A fuvola és a lant kellemessé teszik a dalt, de mindkettőn túltesz a nyájas nyelv.
22. A szépség és a báj kívánatos a szemednek, de túltesz rajtuk a zöld vetés.
23. Jó, ha van barát és társ a maga idejében, de mindkettőnél többet ér az asszony a férje mellett.
24. A testvérek segítségül vannak a szükség idején, de ezeknél is inkább megment az irgalmasság.
25. Az arany és az ezüst támasza a lábnak, de mindkettőnél többet ér a jó tanács.
26. A gazdagság és a hatalom felemelik a szívet, de mindkettőn túltesz az Úr félelme.
27. Ahol az Úr félelme van, ott nincs hiány, és nem kell mellé támaszt keresni.
28. Az Úr félelme olyan, mint az áldott paradicsom, és leple felülmúl minden dicsőséget.
29. Fiam! Sohase légy életedben másokon élősködő, mert jobb meghalni, mint másra szorulni!
30. Nem megy életszámba annak a férfinak az élete, aki másnak asztalát lesi, mert más kenyerén élősködik.
31. A fegyelmezett és jólnevelt férfi óvakodik az ilyentől!
32. Jólesik a koldulás a balga szájának, de a belsejét tűz emészti!
| 
