Sirák fia, Chapter 46

1. Bátor volt a harcban Józsue, Nún fia, Mózes utóda a prófétaságban, nagy volt ő, mint neve is mondja.    2. Igen nagy volt Isten választottjainak megmentésében: leverte az ellenszegülő ellenséget, hogy örökrészéhez juttassa Izraelt.    3. Milyen dicső volt, amikor fölemelte kezét, és dárdát ragadott a város ellen!    4. Volt-e, aki vele szembe tudott szállni? Hiszen az Úr adta kezébe ellenségeit!    5. Intésére nem állt-e meg a nap, s egy nap olyan lett, mint kettő?    6. Segítségül hívta a Magasságbelit, a hatalmast, amikor ellenségek szorongatták mindenfelől, és meghallgatta őt a nagy és szentséges Isten hatalmas jégeső köveivel:    7. az ellenséges népre zúdította azt, és tönkreverte a lejtőn az ellenségeket,    8. hadd tudják a népek, milyen hatalmas ő, hogy nem könnyű Istennel harcolni! Ő pedig híven követte a Hatalmast,    9. jámborságot tanúsított már Mózes napjaiban, ő és Káleb, Jefóne fia, amikor állhatatosak voltak az ellenséggel szemben, visszatartották a népet a bűntől, és elhallgattatták a gonosz zúgolódást.    10. Ezért kettőjüket szemelte ki Isten, hogy megkímélje őket a hatszázezer gyalogosra váró veszedelemtől, és elvezesse őket örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó földre.    11. Erőt adott ezért az Úr Kálebnek, és megmaradt benne az erő öregségéig, hogy megszállja a magas földet, utóda is megtartotta az örökrészt,    12. hadd lássák Izrael fiai megannyian, milyen jó a szentséges Istent híven követni.    13. A bírák is név szerint, mindazok, akiknek szíve meg nem romlott, s akik el nem fordultak az Úrtól:    14. legyen áldott az emlékük, és sarjadjanak ki csontjaik a helyükről!    15. Maradjon meg nevük örökre, maradjon fönn fiaik számára a szent férfiak dicsősége!    16. Az Úrnak, Istenének kedveltje, Sámuel, az Úr prófétája, felállította a királyságot, és fejedelmeket kent fel népében,    17. igazságot tett a gyülekezetben az Úr törvénye szerint, és Isten meglátogatta Jákobot. Megbízható prófétának bizonyult,    18. hűnek bizonyult igéiben, mert látta a világosság Istenét.    19. Ő is kiáltott a mindenható Úrhoz, amikor az ellenségek mindenfelől körülvették és szorongatták; ő bemutatta a hibátlan bárány áldozatát,    20. az Úr pedig mennydörgött az égből, hatalmas zengéssel hallatta szavát,    21. és tönkreverte az ellenséges fejedelmeket, s a filiszteusok minden vezérét.    22. Életének és korának vége előtt pedig tanúul hívta az Urat és felkentjét, hogy »sem pénzt, de még sarut sem fogadott el senkitől sem!« és nem vádolta őt senki sem.    23. Miután pedig elszenderült, tudtul adta és megmutatta a királynak élete végét, felemelte szavát a földből jövendőmondásra, hogy eltörölje a nép bűnét.