2 Mózes, Chapter 11

1. Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: »Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek.    2. Mondd tehát az egész népnek, hogy kérjenek a férfiak a barátaiktól, az asszonyok a szomszédasszonyaiktól e­züst- és aranyholmikat!    3. Az Úr majd kedvessé teszi népét az egyiptomiak előtt!« Maga Mózes is igen nagytekintélyű ember volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és az egész nép előtt.    4. Aztán így szólt Mózes: »Ezt üzeni az Úr: Éjfélkor kimegyek Egyiptomba,    5. és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalomnál levő rabszolganő elsőszülöttjéig, és az állatok minden elsőszülöttje is.    6. Olyan nagy jajgatás lesz akkor Egyiptom egész földjén, amilyen sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.    7. Izraelnek azonban egyetlen fiánál sem fog üvölteni a kutya sem ember, sem állat miatt, hogy megtudjátok, milyen csodálatosan különbséget tesz az Úr az egyiptomiak és Izrael között!    8. Akkor majd leereszkednek hozzám ezek a szolgáid mindnyájan, leborulnak előttem, és azt mondják: `Vonulj ki az egész néppel, amely követ téged!' Akkor aztán kivonulunk!« És nagy haraggal kiment a fáraó elől.    9. Megmondta az Úr Mózesnek: »A fáraó nem fog hallgatni rátok, hogy sok jel történjék Egyiptom földjén.«    10. Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait.