1. Ekkor a lélek felemelt engem és bevitt az Úr házának keleti kapujához, amely napkelet felé nézett; és íme, a kapu bejáratában huszonöt férfi volt. Köztük láttam Jaazonját, Ázur fiát, és Pelatját, Benája fiát, a nép fejedelmeit.
2. Ekkor azt mondta nekem: »Emberfia, ezek azok a férfiak, akik istentelenséget forralnak és igen gonosz tervet szőnek ebben a városban.
3. Azt mondják: `Ugye a házak már régen felépültek? Ez az üst, és mi vagyunk a hús!'
4. Ezért jövendölj róluk, jövendölj, emberfia!« –
5. Akkor rám szállt az Úr lelke és azt mondta nekem: »Beszélj! Így szól az Úr: Így beszéltetek, Izrael háza; ismerem én szívetek gondolatait!
6. Számtalan embert megöltetek ebben a városban, és utcáit megöltekkel töltöttétek be.
7. Ezért így szól az Úr Isten: Megöltjeitek, akiket benne odavetettetek, ők a hús, a másik pedig az üst, s titeket kiviszlek onnan.
8. Ti féltek a kardtól, én mégis kardot hozok rátok – mondja az Úr Isten. –
9. Kivetlek titeket onnan s az ellenség kezébe adlak, és végrehajtom rajtatok az ítéletet.
10. Kard által estek el; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
11. Nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús; Izrael határain ítéllek meg titeket,
12. és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem jártatok parancsaim szerint, és nem cselekedtétek meg törvényeimet, hanem a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint éltetek.«
13. Történt pedig, hogy amikor jövendöltem, meghalt Pelatja, Benája fia. Erre én arcra borultam és hangos szóval kiáltottam és mondtam: »Jaj, Úr Isten! Egészen megsemmisíted-e Izrael maradékát?«
14. Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
15. »Emberfia! Testvéreid, rokonaid és Izrael egész háza, ők mindazok, akikhez Jeruzsálem lakói így szóltak: `Távozzatok el messzire az Úrtól, nekünk adatott birtokul az ország!'
16. Azért így szól az Úr Isten: Mivel messzire juttattam őket a nemzetek közé, és mivel szétszórtam őket azokba az országokba, egy kevéssé megszentelem őket azokban az országokban, amelyekbe jutottak.
17. Mondd tehát: Így szól az Úr Isten: Összegyűjtelek titeket a népek közül és egybegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és nektek adom Izrael földjét.
18. Bevonulnak oda, és eltávolítják onnan minden botrányát és utálatosságát.
19. Egy szívet adok nekik és új lelket öntök beléjük; elveszem testükből a kőszívet, és hús-szívet adok nekik,
20. hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek.
21. Akiknek azonban botrányaik és utálatosságaik után jár a szívük, azoknak útjuk terhét a fejükre rakom« – mondja az Úr Isten.
22. Erre a kerubok fölemelték szárnyaikat, és velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, és felettük volt Izrael Istenének dicsősége.
23. Az Úr dicsősége pedig fölemelkedett a város belsejéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.
24. Ekkor a lélek felemelt engem és a látomásban elvitt Káldeába a száműzöttek közé az Isten lelke által; aztán eltűnt előlem a látomás, amelyet láttam.
25. Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett.
| 
