1. Pál, aki nem emberektõl, nem ember által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta õt a halottak közül,
2. és a velem levõ testvérek mindnyájan, Galácia egyházainak.
3. Kegyelem nektek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
4. Õ feláldozta önmagát bûneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istenünknek és Atyánknak akarata szerint.
5. Legyen neki dicsõség mindörökkön örökké! Ámen.
6. Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok,
7. holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.
8. De még ha mi, vagy akár az égbõl egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, kivetett legyen!
9. Ahogy azelõtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, kivetett legyen!
10. Vajon emberek helyeslését akarom most elnyerni, vag y Istenét? Embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája!
11. Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem emberi találmány;
12. mert én nem embertõl kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
13. Hallottátok ugyanis, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt.
14. Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetembõl, nagyobb buzgósággal követve õseim hagyományait.
15. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétõl fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott,
16. hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem õt a nemzetek között, egyáltalán nem kértem ki emberek tanácsát,
17. Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elõdeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba.
18. Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig.
19. Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
20. Amit itt írok, íme, Isten elõtt mondom, hogy nem hazudom.
21. Azután Szíria és Kilikia vidékeire mentem.
22. Júdeának Krisztusban lévõ egyházai számára személyesen nem is voltam ismert.
23. Csak azt hallották felõlem: »Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet, amelyet valaha pusztított«,
24. és dicsõítették miattam az Istent.
| 
