1. A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt.
2. Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek.
3. Azt mondták egymásnak: »Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!« Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak,
4. és azt mondták: »Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!«
5. Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai,
6. és azt mondta az Úr: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel.
7. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!«
8. Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését.
9. Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
10. Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után.
11. Szem azután, hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
12. Amikor aztán Arfaxád harmincöt esztendős lett, nemzette Selahot.
13. Arfaxád azután, hogy Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
14. Amikor aztán Selah harmincesztendős volt, nemzette Hébert.
15. Selah azután, hogy Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
16. Amikor aztán Héber harmincnégy esztendős volt, nemzette Peleget.
17. Héber azután, hogy Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
18. Amikor aztán Peleg harmincesztendős volt, nemzette Reut.
19. Peleg azután, hogy Reut nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
20. Amikor aztán Reu harminckét esztendős volt, nemzette Szerugot.
21. Reu azután, hogy Szerugot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
22. Amikor aztán Szerug harmincesztendős volt, nemzette Náchort.
23. Szerug azután, hogy Náchort nemzette, kétszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
24. Amikor aztán Náchor huszonkilenc éves volt, nemzette Terahot.
25. Náchor azután, hogy Teraht nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
26. Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.
27. Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot.
28. De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban.
29. Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya.
30. Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke.
31. Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek.
32. És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
| 
