1. Az ember aztán megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt: »Embert kaptam Istentől!«
2. Majd ismét szült: az öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves.
3. Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira,
5. de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét.
6. Ám az Úr azt mondta neki: »Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed?
7. Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!«
8. Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek, a testvérének: »Menjünk ki!« Amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte.
9. Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: »Hol van Ábel, a testvéred?« Ő így felelt: »Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?«
10. Azt mondta erre neki: »Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről.
11. Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből!
12. Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!«
13. Azt mondta erre Káin az Úrnak: »Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném.
14. Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!«
15. Azt mondta erre az Úr neki: »Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!« Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.
16. Eltávozott erre Káin az Úr színe elől, és bujdosóként lakott Nód földjén, Édentől keletre.
17. Káin aztán megismerte feleségét, s az fogant, és megszülte Hénokot. Majd várost épített, s azt elnevezte a fia nevéről Hénoknak.
18. Hénok aztán nemzette Irádot, Irád pedig nemzette Mehujaélt, Mehujaél pedig nemzette Matuzsálemet, Matuzsálem pedig nemzette Lámeket.
19. Ez két feleséget vett: az egyiknek a neve Áda, a másiknak a neve Cilla.
20. Áda megszülte Jábelt: ez lett a sátorlakók és a pásztorok atyja.
21. Öccsét Jubálnak hívták: ez lett a lantosok és a furulyások atyja.
22. Cilla is szült: Tubálkaint, aki kovács lett, és mindenféle réz- és vasmunkának művese. Tubálkain nővére Noéma volt.
23. Lámek azt mondta a feleségeinek: »Áda és Cilla, halljátok szavamat Lámek feleségei, hallgassátok szózatomat: Megöltem sebemért egy férfit, Sérülésemért egy ifjút:
24. Hétszeres a bosszú Káinért: De hetvenhétszeres Lámekért!«
25. Ádám megismerte még a feleségét, s az fiút szült, és elnevezte Szetnek, mondván: »Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin!«
26. Szetnek szintén született fia, ezt Enósnak nevezte el; ő kezdte segítségül hívni az Úr nevét.
| 
