1. Jákob azután hívatta a fiait. Azt mondta nekik: »Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi vár rátok a távoli napokban!
2. Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt!
3. Rúben, elsőszülöttem, te erőm és erősségem kezdete: a méltóságból elsőbbség, a hatalomból nagyobb rész illetne!
4. De kicsaptál, mint a víz! Nem lesz elsőbbséged, mert atyád fekhelyére léptél, és ágyamat beszennyezted.
5. Simeon és Lévi: testvérek ők, fegyvereik az erőszak edényei.
6. Tanácsukba a lelkem ne menjen, gyülekezetükben dicsőségem ne legyen, mert férfit gyilkoltak dühükben, bikákat erőtlenné tettek önkényükben!
7. Átkozott a dühük, mert nyakas, és a haragjuk, mert kemény. Elosztom őket Jákobban, és szétszórom őket Izraelben.
8. Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted.
9. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán – ki merné felkelteni?
10. El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.
11. Szőlőtőhöz köti csikaját, az indához a szamara vemhét. Borban mossa ruháját, és szőlő vérében a palástját.
12. Szeme feketébb a bornál, s a foga fehérebb a tejnél.
13. Zebulon a tenger partján lakik, hajók kikötőjénél, és elér egész Szidonig.
14. Isszakár mint erős szamár hever a karámok között.
15. Látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a földje kiváló. Vállát tehát teher alá hajtja s lesz belőle adózó szolga.
16. Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.
17. Kígyó lesz Dán az úton, vipera az ösvényen, amely megmarja a ló patáját, hogy lovasával hanyatt essék.
18. A te szabadításodra várakozom, Uram!
19. Gád ellen rablók támadnak, de harcra készen ő követi nyomukat.
20. Áser kenyere kövér, királyoknak adhatna csemegét!
21. Naftali iramló szarvas, viseli szép szarvait.
22. Gyümölcsöző fa József, gyümölcstermő fa a forrás felett, ágai áthajolnak a falon.
23. Megkeserítették azonban, és belekötöttek, ellene fordultak a dárdavetők.
24. Ám összetört az íjuk, s karjuk inai szétszakadtak Jákob Hatalmasának keze által, Izrael Pásztorának, Kövének neve által.
25. Atyád Istene segítőd lesz, s a Mindenható meg fog áldani téged az ég áldásaival onnan felülről, és a lent fekvő mélység áldásaival, a mell és az anyaméh áldásaival.
26. Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az ősi halmok kívánságánál! Szálljanak József fejére, testvérei nazírjának homlokára!
27. Benjamin ragadozó farkas: reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt osztogat.«
28. Ezek Izrael törzsei, mind a tizenketten. Ezt mondta nekik apjuk, és megáldotta őket, mindegyiket a neki szóló áldással.
29. Aztán megparancsolta nekik: »Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hetita Efron mezején van,
30. Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul.
31. Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.«
32. Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.
| 
