1. Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!
2. Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam!
3. Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek,
4. csak a húst a vérével ne egyétek.
5. A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől.
6. Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott.
7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!«
8. Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak:
9. »Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal,
10. és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával.
11. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.»
12. Azután Isten azt mondta: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre:
13. szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom,
15. és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet.
16. A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött.«
17. Majd azt mondta Isten Noénak: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet közöttem és a földön levő minden test között szereztem.«
18. Noé fiai tehát, akik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; Kám ősatyja lett Kánaánnak.
19. Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön.
20. Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni.
21. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.
22. Amikor ezt Kánaán apja, Kám meglátta, azt ugyanis, hogy apja szemérme ki van takarva, hírül adta kint levő két testvérének.
23. Ám Szem és Jáfet vállukra terítették a palástot, és hátrafelé haladva betakarták apjuk szemérmét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk szégyenét.
24. Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,
25. így szólt: »Átkozott legyen Kánaán, legyen utolsó szolgája testvéreinek!«
26. Majd ezt mondta: »Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és legyen Kánaán a szolgája!
27. Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Szem sátraiban, s Kánaán legyen a szolgája!«
28. Noé a vízözön után háromszázötven esztendeig élt még.
29. Aztán beteltek napjai, amelyek összesen kilencszázötven esztendőt tettek ki, és meghalt.
| 
