Zsidókhoz, Chapter 12

1. Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhõje vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környezõ bûnt, kitartással fussuk végig az e­lõttünk álló küzdõpályát.    2. Tekintsünk fel a hit szerzõjére és bevégzõjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett, nem törõdve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül.    3. Gondoljatok tehát õrá, aki a bûnösök részérõl maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el –, hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek.    4. Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bûn ellen vívott harcban,    5. és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: »Fiam, ne vesd meg az Úr nevelõ fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet,    6. mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostorozza minden fiát, akit magához fogad«.    7. Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg?    8. Ha kimaradtatok a fenyítésbõl, amelyben mindenki részesült, akkor fattyak vagytok és nem fiak!    9. Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tiszteltük õket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?    10. Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, õ pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az õ szentségében részesedjünk.    11. A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Késõbb azonban azoknak, akik általa megedzõdtek, az igazságosság békeszerzõ gyümölcsét adja.    12. Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket,    13. és lábatokat szoktassátok egyenes járásra, hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg! Óvás a könnyelműségtől    14. Békességre törekedjetek mindenkivel,és megszentelõdésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent.    15. Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserûségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon, és így sokan megfertõzõdjenek.    16. Senki se legyen parázna vagy hitvány, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsõszülöttségét.    17. Mert tudjátok, hogy késõbb is, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és nem talált helyet a megtérésre, bár könnyek között kereste azt.    18. Ti ugyanis nem érinthetõ és lángoló tûzhöz járultatok, nem forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez,    19. harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige,    20. mert nem viselhették el azt, ami parancsba volt adva: »Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék meg«;    21. s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: »Megrémültem és reszketek«.    22. De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élõ Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez,    23. az elsõszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez,    24. az új szövetség közvetítõjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé.    25. Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennybõl szól hozzánk!    26. Az õ szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: »Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is«.    27. Ez a »Még egyszer« a változékony dolgok eltûnésére utal, hogy megmaradjanak azok, amelyek rendíthetetlenek.    28. Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, õrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetszõ módon, tisztelettel és félelemmel szolgáljunk,    29. mert emésztõ tûz a mi Istenünk.