Zsidókhoz, Chapter 6

1. Így tehát, mellõzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekbõl való megtérésrõl és az Istenben való hitrõl,    2. a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételrõl, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletrõl.    3. Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.    4. Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben,    5. és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendõ világ erõit,    6. azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek. Õk ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot ûznek belõle.    7. Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esõt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik mûvelik, Istentõl áldást nyer;    8. az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem, megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tûzben való megégettetés.    9. De tõletek, szeretteim, jobbat remélünk, és azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár így beszélünk.    10. Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék mûvetekrõl és a szeretetrõl, amelyet az õ nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.    11. Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik,    12. s hogy ne legyetek restek, hanem azok követõi, akik a hit és a béketûrés által örökösei az ígéreteknek.    13. Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött:    14. »Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.«    15. Az pedig türelmesen kitartott, és így elnyerte az ígérteket.    16. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerõsítõ eskü.    17. Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát,    18. hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére.    19. Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig,    20. ahová elsõként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje szerint fõpap lett mindörökké.