Zsidókhoz, Chapter 8

1. Mindabból azonban, amit mondunk, ez a legfontosabb: olyan fõpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben,    2. mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.    3. Mivel minden fõpapot az ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat.    4. Ezért, ha õ a földön volna, nem is volna pap, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint mutatnak be áldozatokat.    5. Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten Mózesnek megmondta, mikor a sátrat készítette: »Nézd – mondta –,készíts mindent arra a mintára, amelyet neked a hegyen megmutattam!«    6. Õ azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítõje, amely kiválóbb ígéreteken alapul.    7. Mert ha az az elsõ kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra.    8. Inti ugyanis õket, és mondja: »Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával,    9. nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem õket Egyiptom földjéõl. Mivel õk nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem õket – mondja az Úr. –    10. Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után – mondja az Úr: – Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, õk pedig az én népem lesznek.    11. Akkor senki sem fogja majd tanítani a polgártársát, és senki sem mondja a testvérének: `Ismerd meg az Urat!', mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtõl a legnagyobbig;    12. s én megbocsátom gonoszságaikat, és bûneikre többé már nem emlékezem«.    13. Azzal, hogy »új«-ról beszélt, az elõ­zõt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.