1. Voltak ugyan az elõzõnek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye,
2. hiszen felállították a sátrat, az elsõt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek.
3. A második kárpit mögött pedig az a sátor volt, amelyet szentek szentjének neveznek,
4. amelyben az arany tömjénezõ és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszõje, és a szövetség táblái.
5. Fölötte a dicsõség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderrõl nem szükséges most egyenként beszélni.
6. Miután ezeket így elrendezték, az elsõ sátorba mindig beléphettek az istentiszteletet végzõ papok;
7. a másodikba azonban csak évenként egyszer, egyedül a fõpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért.
8. Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezetõ út addig nem volt nyilvánvaló, amíg az elsõ sátor fennállt.
9. Ez példázata a jelen idõnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé,
10. hiszen ezek csak ételbõl, italból és különbözõ mosakodásokból, azaz testi elõírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve.
11. Krisztus azonban mint a jövendõ javak fõpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebbõl a világból való sátoron át,
12. nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
13. Mert ha bakok és bikák vére, és az üszõk elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására,
14. mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplõtlen áldozatul Istennek, megtisztítani lelkiismeretünket a halott tettektõl, hogy az élõ Istennek szolgáljunk!
15. Így tehát egy új szövetség közvetítõje: õ, aki halálával megváltott az elsõ szövetség alatt elkövetett bûnöktõl, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét.
16. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkezõ halála.
17. A végrendelet csak halál esetén jogerõs, addig még nem érvényes, amíg él a végrendelkezõ.
18. Így az elsõt sem iktatták be vér nélkül,
19. hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette magát, a tekercset és az egész népet,
20. közben ezt mondta: »Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra«.
21. A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel.
22. A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolgot vérrel tisztítanak meg, vérontás nélkül nincs bûnbocsánat.
23. Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; magukat a mennyei dolgokat pedig ezeknél nemesebb áldozatokkal.
24. Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak jelképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elõtt megjelenjék értünk;
25. nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a fõpap évrõl-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel;
26. különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idõk végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.
27. És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet,
28. úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bûnét elvegye; másodszor pedig bûn nélkül fog megjelenni az õt várók üdvösségére.
| 
