Ézsaiás, Chapter 15

1. Kijelentés Moáb ellen. Bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Ár-Moáb, bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Kír-Moáb.    2. Felmegy Díbon leánya sírni a magaslatokra; a Nébó és Medeba fölött jajgat Moáb. Minden fej kopasz, minden szakáll levágva.    3. Utcáin zsákruhát viselnek, háztetőin és terein mindenki jajgat, sírásban tör ki.    4. Kiáltozik Hesbon és Elále, Jászáig hallatszik a hangjuk; ezért jajveszékelnek Moáb fegyveresei, s a lelkük elcsügged.    5. Szívem Moáb felé kiált, menekültjei Szegorig futnak, Eglát-Selisijjáig; bizony, a Lúit emelkedőjén sírva mennek felfelé, és Oronaim útján összetörve kiáltoznak.    6. Mert Nemrim vizei pusztasággá lesznek, mivel elszárad a fű, elpusztul a növény, nem marad semmiféle zöld.    7. Ezért amijük megmaradt, vagyonukat a Fűzfák patakjához viszik.    8. Bizony, körbejárja a kiáltás Moáb határait; Gállomig hallatszik jajgatása, és Beer-Elímig jajveszékelése.    9. Bizony, Díbon vizei megtelnek vérrel, mert Díbonra új csapásokat hozok: oroszlánt Moáb menekültjeire, és a föld maradékára.