Ézsaiás, Chapter 21

1. Kijelentés a tenger menti síkság ellen. Mint a délen átsöprő szélviharok, úgy jön a sivatagból, a félelmetes földről.    2. Fenyegető látomásban volt részem: a fosztogató fosztogat, és a pusztító pusztít. Vonulj föl, Élám! Indíts ostromot, Média! Minden érte való sóhajtozásnak véget vetettem.    3. Ezért van tele fájdalommal ágyékom, görcsök fogtak el, mint a szülő asszony görcsei; összeroskadtam attól, amit hallottam, megrémültem attól, amit láttam.    4. Reszket a szívem, rémület szállt meg, a nekem oly kedves alkonyatot rettegéssé tette.    5. Asztalt állítanak, szőnyeget terítenek, esznek, isznak. Keljetek fel, fejedelmek, kenjétek be a pajzsot!    6. Mert így szólt hozzám az Úr: »Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!    7. Ha lát kocsit, kettős fogatot, szamáron járó, tevén ülő csapatot, figyeljen erősen, nagy figyelemmel!«    8. És kiáltott a figyelő: »Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat; és őrhelyemen állok egész éjszakákon át.    9. Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!« Akkor valaki megszólalt: »Elesett, elesett Babilon, és isteneinek faragott képeit mind szétzúzták a földön!«    10. Ó, szérűn agyoncsépelt fiam! Amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdettem nektek.    11. Kijelentés Dúma ellen. Kiáltanak hozzám Szeírből: »Őr, meddig tart még az éjszaka? Őr, meddig tart még az éj?«    12. Felel az őr: »Eljött a reggel, aztán az éjszaka; ha kérdezni akartok, kérdezzetek, jöjjetek ismét vissza!«    13. Kijelentés a pusztában. Az erdőben, a pusztában töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!    14. A szomjazó elé vigyetek vizet, Tema földjének lakói! Kenyérrel siessetek a menekülő elé!    15. Mert kard elől menekülnek, kivont kard elől, és kifeszített íj elől, súlyos harc elől.    16. Mert így szólt hozzám az Úr: »Még egy olyan év, mint a bérmunkás éve, és eltűnik Kedár minden dicsősége.    17. S a Kedár hős fiainak kevés íja marad. Bizony, az Úr, Izrael Istene szólt.«