Ézsaiás, Chapter 26

1. Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: »Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya.    2. Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget!    3. Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik.    4. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla!    5. Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja.    6. Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei.    7. Az igaznak ösvénye egyenes, Uram, az igaznak útját te egyengeted.    8. Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram, nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.    9. Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres. Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói.    10. Ha kegyelmet kap is az istentelen, nem tanul igazságot; az igazság földjén gonoszul cselekszik, és nem látja az Úr fenségét.    11. Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják; lássák meg szégyenkezve féltő szereteted néped iránt! Bizony, az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket.    12. Uram, te adsz nekünk békességet, mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.    13. Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te, mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük.    14. A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak fel: ezért látogattad meg és pusztítottad el őket, és eltörölted minden emléküket.    15. Megsokasítottad a nemzetet, Uram, megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad; kiterjesztetted az ország minden határát.    16. Uram, a szorongatásban téged kerestek, imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.    17. Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez, vajúdik és kiált fájdalmában, olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.    18. Fogantunk, vajúdtunk, mintegy szelet szültünk; szabadulást nem szereztünk az országnak, és nem születtek lakói a földnek.    19. Életre kelnek majd halottaid, holttestük feltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld újjászüli az árnyakat.    20. Indulj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra ajtódat, rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg el nem múlik a harag!    21. Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről, hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt; a föld megmutatja a vérüket, és nem takarja be többé a megölteket.«