Ézsaiás, Chapter 43

1. Most pedig így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael: »Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy.    2. Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el; ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged.    3. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód; odaadtam érted váltságul Egyiptomot, Etiópiát és Sábát helyetted.    4. Mert drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged, azért embereket adok oda helyetted, és népeket az életedért.    5. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről elhozom ivadékaidat, és napnyugatról is összegyűjtelek.    6. Azt mondom északnak: `Add ide!', és délnek: `Ne tartsd vissza, hozd ide fiaimat a távolból, és leányaimat a föld végéről;    7. mindenkit, aki nevemet viseli, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam!'    8. Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és akik süketek, pedig van fülük!    9. Minden nemzet gyűljön egybe, és jöjjenek össze a népek! Ki hirdeti ezt közülük, és a régebbi dolgokat ki tudatja velünk? Állítsák elő tanúikat, igazolják magukat, hogy akik hallják, hadd mondják: `Igaz!'    10. Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, és az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy megtudjátok, és higgyetek nekem, s megértsétek, hogy én vagyok az: előttem nem formáltatott isten, és utánam sem lesz.    11. Én, én vagyok az Úr, és nincs rajtam kívül szabadító.    12. Én hirdettem, és hoztam szabadulást, én adtam tudtul, és nem volt köztetek más. Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, hogy én Isten vagyok.    13. Ezután is én leszek az; és nincs, aki kezemből kiragadhatna. Ha cselekszem, ki háríthatja el?«    14. Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje: »Értetek küldök Babilonba, leverem az összes zárat, és a káldeaiakat, akik hajóikkal dicsekednek.    15. Én vagyok az Úr, a ti Szentetek, Izrael teremtője, a ti királyotok.«    16. Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt;    17. aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak:    18. »Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek!    19. Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat.    20. Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat.    21. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd.    22. De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael.    23. Nem hoztál nekem bárányt égőáldozatul, sem véresáldozataiddal nem tiszteltél engem; nem terheltelek meg ételáldozattal, és nem fárasztottalak tömjénáldozattal.    24. Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel.    25. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.    26. Emlékeztess engem, folytassunk pert együtt: beszélj te, hogy igazold magad!    27. Ősatyád vétkezett, és közbenjáróid elpártoltak tőlem.    28. Ezért megfosztottam szentségüktől a szentély fejedelmeit; pusztulásra adtam Jákobot, és Izraelt gyalázatra.«