Jeremiás, Chapter 46

1. Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához a nemzetek ellen.­­    2. Egyiptomról. Nékaó fáraónak, Egyiptom királyának hadserege ellen, amely az Eufrátesz folyónál Karkemisben volt; ezt verte meg Nebukadnezár, Babilon királya, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.    3. »Készítsetek elő pajzsot és vértet, és induljatok a harcba!    4. Fogjátok be a lovakat, és szálljatok fel, lovasok! Álljatok fel sisakban, élesítsétek a lándzsákat, öltsétek fel a páncélokat!    5. De mit látok? Megrémülnek és meghátrálnak, hőseik összetörnek és futva menekülnek, hátra sem néznek; rettenet mindenfelől – mondja az Úr. –    6. Nem futhat el a gyors, és nem menekülhet meg a hős; északon, az Eufrátesz folyó mellett megbotlanak és elesnek.    7. Ki ez, aki árad, mint a Nílus, vizei örvénylenek, mint a folyamok?    8. Egyiptom árad, mint a Nílus, és vizei örvénylenek, mint a folyamok. Ezt mondta: `Kiáradok, elborítom a földet, elpusztítok várost és benne lakókat.'    9. Vágtassatok, lovak, és száguldjatok, kocsik! Vonuljanak ki a hősök: Kús és Pút, akik pajzsot ragadnak, a lúdiak, akik íjat ragadnak, és megfeszítik!    10. De az a nap az Úré, a Seregek Istenéé, a bosszú napja, hogy bosszút álljon ellenségein: emészt a kard, és jóllakik, megittasodik vérüktől; mert véresáldozat ez az Úrnak, a Seregek Istenének észak földjén, az Eufrátesz folyónál.    11. Menj fel Gileádba, és hozz balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába szerzel sok orvosságot, sebed nem heged be.    12. Hallják a nemzetek gyalázatodat, és kiáltásod betölti a földet; mert hős hősbe botlik, együtt esnek el mindketten.«    13. Az ige, amelyet az Úr mondott Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadnezár, Babilon királya, hogy megverje Egyiptom földjét.    14. »Hirdessétek Egyiptomban, és adjátok tudtul Migdolban, adjátok tudtul Memfiszben és Tafneszben! Mondjátok: `Állj elő, és készülj fel, mert kard emészt körülötted!'    15. Miért dőlt le erős bikád? Nem tudott megállni, mert az Úr letaszította.    16. Megsokasította az elbukókat, rá is esett egyik a másikra, és így szóltak: `Kelj fel! Térjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre a pusztító kard elől!'    17. Így hívták ott a fáraót, Egyiptom királyát: Lárma, aki elmulasztotta az alkalmat.    18. Amint igaz, hogy élek én – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve –, bizonyosan el fog jönni, mint ahogy a Tábor a hegyek közt van, és a Kármel a tenger mellett.    19. Fogságba való holmit készíts magadnak, Egyiptom leánya, aki ott lakol! Mert Memfisz pusztasággá lesz, lerombolják, és nem lesz lakója.    20. Szépséges üsző Egyiptom, de bögöly jön rá északról.    21. Zsoldosai is olyanok benne, mint hizlalt borjak, de ők is megfordulnak, elfutnak együtt, meg sem állnak; mert eljön rájuk szerencsétlenségük napja, meglátogatásuk ideje.    22. Hangja mint a sziszegő kígyóé, mert hadsereggel jönnek, és fejszékkel mennek neki, mint a favágók.    23. Kivágják erdejét – mondja az Úr –, noha számba venni sem lehet; mert többen vannak, mint a sáskák, és számuk sincsen.    24. Megszégyenül Egyiptom leánya, észak népének kezébe kerül.«    25. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom a Nóból való Ámont, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.    26. Azok kezébe adom őket, akik életükre törnek: Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és szolgáinak kezébe. De azután úgy laknak majd ott, mint a hajdankor napjaiban – mondja az Úr. –    27. Te pedig ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból, és ivadékaidat fogságuk földjéről; visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem rémíti senki.    28. Te ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, mert én veled vagyok. Mert véget vetek minden nemzetnek, ahová elűztelek téged, neked azonban nem vetek véget; csak megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.«