1. Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.
2. Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.
3. Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!
4. Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.
5. Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!
6. Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!
7. Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?
8. Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?
9. Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?
10. Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.
11. Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!
12. Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.
13. Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.
14. Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?
15. Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.
16. Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.
17. Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:
18. ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19. Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?
20. Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:
21. távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!
22. Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.
23. Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!
24. Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?
25. Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!
26. Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;
27. kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,
28. nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!
| 
