1. És felelt Jób, és ezt mondta:
2. »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3. Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4. Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5. Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6. Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7. Ha kiáltom, hogy:` erőszak'! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8. Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9. Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10. Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11. Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12. Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13. Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14. rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15. házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16. szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17. nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18. még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19. régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20. Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21. Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22. Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23. Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24. vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25. Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26. és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27. én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28. Nos, miért mondjátok tehát: `Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?'
29. Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«
| 
