1. És Jób folytatta szavait és így szólt:
2. »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3. hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4. ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5. Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6. Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7. Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8. Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9. Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10. Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11. Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12. Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13. Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14. fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15. Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16. Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17. megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18. Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19. A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20. mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21. Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22. És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23. Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.
| 
