1. Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2. Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3. ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4. füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5. a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6. A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7. még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8. balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9. Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10. Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11. mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12. Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13. széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14. Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15. Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16. Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17. Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18. Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19. Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20. Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21. Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22. Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23. Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24. Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25. Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26. Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27. Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28. Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29. Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30. Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31. Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!
| 
