1. Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2. Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3. Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4. utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5. Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6. Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7. Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8. Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9. Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10. Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11. a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12. ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13. akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14. Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15. Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16. Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17. Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18. Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19. Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20. Ki mondhatja neki, hogy `beszélni akarok'? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21. De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22. aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23. A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24. Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«
| 
