1. Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2. Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3. Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4. Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5. Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6. A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7. Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8. Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9. Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10. Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11. Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12. Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13. Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14. Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15. felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16. Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17. mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18. de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19. Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20. Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21. A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22. Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23. Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24. izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25. amikor hallja a harsonát, azt mondja: `Hajrá!' Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26. A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27. Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28. Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29. onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30. fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«
| 
