1. Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2. »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3. Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4. szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5. Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6. Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7. Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8. Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9. tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10. Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11. Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12. Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13. éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14. félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15. Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16. ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17. Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18. Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19. Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20. véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21. utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.
| 
