1. Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2. »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3. akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4. Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5. Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6. És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7. Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8. Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9. és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10. Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11. Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12. Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13. Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14. Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15. Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16. zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17. hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18. tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19. Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20. de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21. Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22. Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23. Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24. Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25. Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26. Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27. rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28. De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29. Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30. akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!
| 
