1. Felelt Jób, és így szólt:
2. »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3. ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4. Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5. Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6. kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7. meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8. egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9. ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10. nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11. Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12. Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: `Ezt miért teszed?'
13. Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14. Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15. Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16. Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17. mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18. nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19. Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20. Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21. Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22. Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23. Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24. Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25. Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26. Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27. Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28. akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29. Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30. Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31. akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32. Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33. nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34. Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35. akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.
| 
