1. »Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló.
2. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti õket.
4. Miután valamennyi sajátját kiengedi, elõttük megy, a juhok pedig követik õt, mert ismerik a hangját.
5. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tõle, mert az idegennek a hangját nem ismerik.«
6. Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de õk nem értették, mit mondott.
7. Jézus ekkor ismét szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja.
8. Mindnyájan, akik elõttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk.
9. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelõre talál.
10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõségben legyen.
11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
12. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –,
13. mert béres, és nem törõdik a juhokkal.
14. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem,
15. amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebbõl az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor.
17. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt.
18. Senki sem veszi el tõlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.«
19. Ismét szakadás lett a zsidók között emiatt a beszéd miatt.
20. Sokan közülük azt mondták ugyanis: »Ördöge van, és megháborodott! Minek hallgatjátok?«
21. Mások azt mondták: »Ezek nem egy ördöngösnek a szavai. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?«
22. Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt.
23. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában.
24. A zsidók körülvették õt, és azt mondták neki: »Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!«
25. Jézus azt felelte nekik: »Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében mûvelek,
26. de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
27. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem õket, õk pedig követnek engem,
28. és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el õket a kezembõl.
29. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezébõl.
30. Én és az Atya egy vagyunk.«
31. Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék.
32. Jézus azt mondta nekik: »Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?«
33. A zsidók azt felelték: »Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.«
34. Jézus azt felelte nekik: »Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: `Én azt mondtam: Ti istenek vagytok'?
35. Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt – márpedig az Írás érvényét nem veszti –,
36. miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: `Káromkodsz!', mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok?
37. Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem,
38. de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.«
39. Erre ismét el akarták õt fogni, de kisiklott a kezük közül.
40. Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János elõször keresztelt, és ott maradt.
41. Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.
42. És ott sokan hittek benne.
| 
