1. Volt egy Lázár nevû beteg Betániában, Máriának és nõvérének, Mártának a falujában.
2. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az õ testvére, Lázár volt beteg.
3. A nõvérek üzentek érte: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.«
4. Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsõségére, hogy megdicsõüljön általa az Isten Fia.«
5. Jézus szerette Mártát, meg a nõvérét, és Lázárt.
6. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt,
7. azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.«
8. A tanítványok azt mondták neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?«
9. Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát.
10. Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.«
11. Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem õt az álomból.«
12. A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.«
13. Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél.
14. Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt,
15. és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!«
16. Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«
17. Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
18. Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
19. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják õket testvérük miatt.
20. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.
21. Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22. De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentõl, Isten megadja neked.«
23. Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.«
24. Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.«
25. Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,
26. és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?«
27. Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«
28. Miután ezt mondta, elment és hívta a nõvérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.«
29. Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett.
30. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment.
31. A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és õt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.«
32. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta õt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.«
33. Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkezõ zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.
34. Megkérdezte: »Hová tettétek õt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!«
36. Erre a zsidók azt mondták: »Íme, mennyire szerette õt!«
37. De voltak köztük, akik így szóltak: »Õ, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«
38. Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kõvel volt befedve.
39. Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nõvére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!«
40. Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsõségét?«
41. A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.«
43. Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!«
44. S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendõ födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!« A főtanács halálos ítélete; a főpap prófétai szava
45. Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.
46. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett.
47. Erre a fõpapok és a farizeusok összehívták a fõtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet mûvel.
48. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tõlünk földünket és népünket.«
49. Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendõben fõpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit,
50. s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!«
51. Ezt pedig nem magától mondta, hanem, fõpap lévén abban az esztendõben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,
52. és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyûjtse.
53. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik õt.
54. Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevû városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.
55. Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékrõl sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét elõtt, hogy megszenteljék magukat.
56. Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?«
57. A fõpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják õt.
| 
