1. Húsvét elõtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból.
2. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál.
3. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával.
4. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt:
5. »Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?«
6. Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta.
7. Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt.
8. Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«
9. A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból.
10. A fõpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik,
11. mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.
12. Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13. pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, és Izrael királya!«
14. Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:
15. »Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!«
16. Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsõült, visszaemlékeztek arra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva.
17. Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele volt, amikor elõhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta õt a halálból.
18. A sokaság éppen azért ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet mûvelte.
19. A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!« Jézus utolsó nyilvános beszédei; a döntő órák
20. Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is.
21. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték õt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!«
22. Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak.
23. Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsõüljön.
24. Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.
25. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyûlöli életét ezen a világon, megõrzi azt az örök életre.
26. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.
27. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért.
28. Atyám, dicsõítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égbõl: »Már megdicsõítettem, és újra meg fogom dicsõíteni.«
29. Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.«
30. Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok.
31. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét.
32. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földrõl, mindent magamhoz vonzok.«
33. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
34. A tömeg megjegyezte: »Mi azt hallottuk a törvénybõl, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: `Az Emberfiát fel kell magasztalni?' Ki az az Emberfia?«
35. Jézus azt felelte nekik: »Már csak kevés ideig van nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy.
36. Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.« Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtõzött elõlük.
37. Jóllehet ennyi jelet mûvelt a szemük láttára, mégsem hittek benne,
38. hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta: »Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek nyilvánult meg?«
39. Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:
40. »Vakká tette a szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam õket«.
41. Ezeket mondta Izajás, mert látta az õ dicsõségét és róla beszélt.
42. Mégis, még a fõemberek közül is sokan hittek õbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják õket a zsinagógából.
43. Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsõségét.
44. Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.
45. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.
46. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon.
47. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.
48. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el õt az utolsó napon.
49. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, õ parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50. Tudom, hogy az õ parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.«
| 
