1. Akkor Pilátus elvezettette Jézust és megostoroztatta.
2. A katonák pedig koronát fontak tövisbõl, a fejére tették, és bíborszínû köpenyt adtak rá.
3. Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« És arcul verték õt.
4. Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: »Íme, kihozom õt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.«
5. Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Õ pedig azt mondta nekik: »Íme, az ember!«
6. Amikor a fõpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: »Feszítsd meg, feszítsd meg!» Pilátus így szólt: »Vegyétek át ti õt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.«
7. De a zsidók így szóltak: »Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!«
8. Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt.
9. Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: »Honnan való vagy te?« Jézus azonban nem adott neki feleletet.
10. Ezért Pilátus azt mondta neki: »Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?«
11. Jézus azt felelte: »Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülrõl nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bûne.«
12. Ettõl fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa õt. De a zsidók így kiáltoztak: »Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.«
13. Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának.
14. A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül a hatodik óra. Így szólt a zsidókhoz: »Íme, a ti királyotok!«
15. De azok így kiáltoztak: »El vele, el vele, feszítsd meg õt!« Pilátus megkérdezte tõlük: »A királyotokat feszítsem meg?« A fõpapok azt felelték: »Nincs királyunk, csak császárunk!«
16. Akkor aztán kezükbe adta õt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust.
17. Õ pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek.
18. Ott keresztre feszítették õt, és vele másik kettõt kétfelõl, Jézust pedig középen.
19. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez volt ráírva: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya.«
20. Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, latinul és görögül volt írva.
21. A zsidók fõpapjai ezért arra kérték Pilátust: »Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: `A zsidók királya vagyok'!«
22. Pilátus azt felelte: »Amit írtam, azt megírtam!«
23. A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülrõl egy darabban szõve.
24. Ezért azt mondták egymásnak: »Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!« Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: »Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek«. A katonák tehát ezt tették.
25. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nõvére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.
26. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!«
27. Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette õt a tanítvány.
28. Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!«
29. Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tûztek egy izsópra, és a szájához nyújtották.
30. Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
31. A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le õket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt.
32. Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát elõször az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak.
33. Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy õ már meghalt, nem törték meg a lábszárát,
34. hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelybõl azonnal vér és víz jött ki.
35. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az õ tanúsága. Õ tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
36. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: »Csontját ne törjék össze«.
37. Egy másik Írás pedig azt mondja: »Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak«.
38. Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet.
39. Eljött Nikodémus is, aki elõször éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot.
40. Fogták tehát Jézus testét, és a fûszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás.
41. Azon a helyen, ahol felfeszítették õt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt.
42. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.
| 
