1. Harmadnapon menyegzõ volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja,
2. és Jézus is hivatalos volt a menyegzõre tanítványaival együtt.
3. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: »Nincs boruk!«
4. Jézus azt felelte neki: »Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!«
5. Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: »Tegyetek meg mindent, amit mond!«
6. A zsidók tisztulására volt ott hat kõedény, egyenként két vagy három mérõs.
7. Jézus azt mondta nekik: »Töltsétek meg az edényeket vízzel!« Színig töltötték õket.
8. Ekkor így szólt hozzájuk: »Most merítsetek, és vigyetek belõle a násznagynak!« Azok vittek neki.
9. Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való – de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták –, odahívta a võlegényt,
10. és azt mondta neki: »Minden ember a jó bort adja elõször, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!«
11. Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsõségét, és tanítványai hittek benne.
12. Azután lement Kafarnaumba, õ és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig. A kereskedők kiűzése a templomból
13. Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
14. A templomban ökör-, juh- és galambkereskedõket talált, s az odatelepedett pénzváltókat.
15. Akkor kötelekbõl ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta.
16. A galambárusoknak pedig azt mondta: »Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!«
17. Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: »Emészt engem a buzgóság házadért«.
18. A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tõle: »Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?«
19. Jézus azt felelte nekik: »Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!«
20. A zsidók erre így szóltak: »Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?«
21. De õ a saját testének templomáról mondta ezt.
22. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.
23. Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az õ nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket mûvelt.
24. De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert
25. nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberrõl; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.
| 
