János, Chapter 20

1. Mária Magdolna a hét elsõ napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kõ el van mozdítva a sírbolttól.    2. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: »Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!«    3. Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek.    4. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsõként ért a sírhoz.    5. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be.    6. Azután odaért Simon Péter is, aki követte õt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat    7. és a kendõt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve.    8. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elõször érkezett a sírhoz; látta és hitt.    9. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.    10. A tanítványok ezután ismét hazamentek.    11. Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba.    12. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtõl, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.    13. Azok megkérdezték tõle: »Asszony, miért sírsz?« Õ azt felelte nekik: »Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!«    14. Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.    15. Jézus megkérdezte tõle: »Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« Õ pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: »Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!«    16. Ekkor Jézus megszólította õt: »Mária!« Erre õ megfordult, és héberül így szólt: »Rabbóní!«, ami azt jelenti: Mester.    17. Jézus így szólt hozzá: »Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.«    18. Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: »Láttam az Urat!«, és hogy ezeket mondta neki.    19. Mikor azon a napon, a hét elsõ napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyûltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«    20. Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat.    21. Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.«    22. S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket!    23. A­kiknek megbocsátjátok bûneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bûnei megmaradnak.«    24. Tamás pedig, egy a tizenkettõ közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.    25. A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Õ azonban így szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«    26. Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!«    27. Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívõ!«    28. Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!«    29. Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.«    30. Jézus még sok egyéb csodajelet is mûvelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.    31. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az õ nevében életetek legyen.