1. Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevû ember, a zsidók egyik fõembere.
2. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Rabbi, tudjuk, hogy Istentõl jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.«
3. Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülrõl nem születik, nem láthatja meg Isten országát.«
4. Nikodémus megkérdezte: »Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?«
5. Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízbõl és Szentlélekbõl, nem mehet be Isten országába.
6. Ami a testbõl született, az test, és ami a Lélekbõl született, az lélek.
7. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülrõl megszületnetek.
8. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektõl született.«
9. Nikodémus megkérdezte: »De miképpen történhet meg mindez?«
10. Jézus azt felelte neki: »Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el.
12. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek?
13. Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennybõl jött le: az Emberfia.
14. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie,
15. hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen õbenne.«
16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki õbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
18. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében.
19. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.
20. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyûlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit;
21. de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat. Keresztelõ János és Jézus
22. Ezek után Jézus Júdea földjére ment tanítványaival. Ott tartózkodott velük, és keresztelt.
23. János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.
24. Akkor ugyanis János még nem volt börtönbe vetve.
25. Vita támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felõl.
26. Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akirõl tanúságot tettél, íme, õ is keresztel, és mindenki hozzá megy.«
27. János azt felelte: »Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennybõl nem adatott neki.
28. Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, akit õelõtte küldtek.
29. Akié a menyasszony, az a võlegény; a võlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja õt, ujjongva örül a võlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett.
30. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.«
31. Aki felülrõl jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földrõl való, az földi, és földi módon beszél. Aki a mennybõl jön, feljebb való mindenkinél.
32. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el.
33. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó.
34. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, õ ugyanis a Lelket nem mértékkel adja.
35. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az õ kezébe adott.
36. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.
| 
