1. Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János
2. – bár Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –,
3. elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.
4. Át kellett mennie Szamarián.
5. Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott.
6. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt.
7. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!«
8. Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.
9. A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tõlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal.
10. Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: `adj innom', talán te kérted volna õt, és õ élõ vizet adott volna neked.«
11. Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élõ vizet?
12. Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelybõl õ maga, fiai és jószágai is ittak?«
13. Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebbõl a vízbõl iszik, ismét megszomjazik,
14. de aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellõ vízforrás lesz benne.«
15. Erre az asszony így szólt: »Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!«
16. Jézus ezt felelte neki: »Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!«
17. Az asszony erre kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: `Nincs férjem'.
18. Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.«
19. Az asszony ekkor így szólt: »Uram, látom, hogy próféta vagy.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol õt imádni kell.«
21. Jézus azt felelte neki: »Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van.
23. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.
24. Az Isten lélek, és akik õt imádják, Lélekben és igazságban kell õt imádniuk.«
25. Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor õ eljön, kijelent majd nekünk mindent.«
26. Jézus azt válaszolta neki: »Én vagyok az, aki veled beszélek.«
27. Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: »Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?«
28. Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek:
29. »Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem õ a Krisztus?«
30. Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
31. Eközben a tanítványok kérték õt: »Rabbi, egyél!«
32. Õ azt felelte nekik: »Van nekem ennivalóm, amirõl ti nem tudtok.«
33. A tanítványok egymást kérdezgették: »Talán enni hozott neki valaki?«
34. Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az õ mûvét.
35. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra.
36. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyûjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vetõ az aratóval.
37. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat.
38. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.«
39. Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: »Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.«
40. Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték õt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.
41. Ekkor már sokkal többen hittek az õ tanítása miatt.
42. Az asszonynak pedig azt mondták: »Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy õ valóban a világ Üdvözítõje.«
43. Két nap múlva eltávozott onnan Galileába.
44. Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában,
45. mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták õt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben mûvelt az ünnepen, mert õk is fölmentek az ünnepre.
46. Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Volt egy királyi tisztviselõ, akinek a fia beteg volt Kafarnaumban.
47. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte õt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.
48. Erre Jézus azt mondta neki: »Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!«
49. A királyi tisztviselõ erre azt felelte: »Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!«
50. Jézus azt mondta neki: »Menj, a fiad él!« Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.
51. Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él.
52. Megtudakolta tõlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: »Tegnap a hetedik órában hagyta el õt a láz.«
53. Így megértette az apa, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: »A fiad él.« És hitt õ és egész háza népe.
54. Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus mûvelt, amikor Júdeából Galileába ment.
| 
