1. Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
2. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdõ, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van.
3. Ezekben feküdt a betegek,
4. vakok, sánták, bénák sokasága.
5. Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendõ óta beteg volt.
6. Mikor Jézus meglátta õt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idõ óta van így, megkérdezte tõle: »Akarsz-e meggyógyulni?«
7. A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be elõttem.«
8. Jézus azt mondta neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!«
9. Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt.
10. Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.«
11. Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított engem, õ mondta nekem: `Vedd ágyadat, és járj.'«
12. Erre megkérdezték tõle: »Ki az az ember, aki neked azt mondta: `Vedd ágyadat és járj'?«
13. A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levõ tömegbõl.
14. Késõbb Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.«
15. Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította õt.
16. A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.
17. Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.«
18. Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlõvé tette magát az Istennel.
19. Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket õ tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.
20. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
21. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar.
22. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,
23. hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki õt küldte.
24. Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.
25. Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.
26. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,
27. és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel õ az Emberfia.
28. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az õ szavát,
29. és elõjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.
30. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
31. Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes.
32. Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz.
33. Ti Jánost kérdeztétek, és õ tanúságot tett az igazságról.
34. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.
35. Õ égõ és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az õ fényében.
36. Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felõlem, hogy az Atya küldött engem.
37. Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az õ hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok,
38. és az õ igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit õ küldött.
39. Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam;
40. ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41. Emberektõl nem fogadok el dicsõséget.
42. Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete.
43. Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.
44. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsõséget, de azt a dicsõséget, amely egyedül Istentõl van, nem keresitek?
45. Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek.
46. Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert õ énrólam írt.
47. Ha pedig az õ írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?«
| 
