1. Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
2. Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította õket.
3. Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították,
4. és azt mondták Jézusnak: »Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták.
5. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?«
6. Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre.
7. Amikor azok tovább faggatták õt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: »Aki közületek bûn nélkül van, az vessen rá elõször követ.«
8. Aztán újra lehajolt, és írt a földre.
9. Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a véneken, s õ egyedül maradt a középen álló asszonnyal.
10. Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: »Asszony, hol vannak õk? Senki sem ítélt el téged?«
11. Az erre így szólt: »Senki, Uram!« Jézus ekkor azt mondta neki: »Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!«
12. Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: »Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.«
13. Erre a farizeusok azt mondták neki: »Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságtételed tehát nem igaz.«
14. Jézus azt felelte nekik: »Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanúságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy honnan jövök vagy hová megyek.
15. Ti test szerint ítéltek, én viszont nem ítélek meg senkit.
16. Ha pedig ítélek, igaz az én ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és az, aki küldött engem, az Atya.
17. Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz.
18. Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki engem küldött, az Atya.«
19. Erre megkérdezték: »Hol van a te Atyád?« Jézus azt felelte: »Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, talán Atyámat is ismernétek.«
20. Ezeket a szavakat mondta a kincstárban, amikor a templomban tanított. Senki sem fogta el õt, mert még nem jött el az õ órája.
21. Majd ismét szólt hozzájuk: »Elmegyek, és keresni fogtok, de meghaltok bûnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.«
22. A zsidók erre azt mondták: »Csak nem öli meg magát, s azért mondja: `Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek'?«
23. Õ azt felelte nekik: »Ti innen alulról vagytok, én meg felülrõl vagyok. Ti ebbõl a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebbõl a világból.
24. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bûneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bûneitekben.«
25. Erre azt kérdezték: »Ki vagy te?« Jézus azt felelte: »Az, amit mindig is mondtam nektek.
26. Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igazmondó, és én azt mondom el a világnak, amit tõle hallottam.«
27. Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.
28. Ezért Jézus így szólt: »Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem.
29. És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves neki.«
30. Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
31. Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: »Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok,
32. megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.«
33. Azok azt felelték neki: »Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy `szabadok lesztek`?«
34. Jézus így szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bûnt cselekszik, szolga.
35. De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké.
36. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.
37. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek.
38. Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.«
39. Azt felelték neki: »A mi atyánk Ábrahám!« Jézus azt mondta nekik: »Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek.
40. De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentõl hallottam; ezt Ábrahám nem tette.
41. Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.« Erre azt mondták neki: »Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!«
42. Jézus így szólt hozzájuk: »Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentõl származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem õ küldött engem.
43. Miért nem értitek a beszédemet? Mert nem tudjátok hallgatni az igémet.
44. Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Õ gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.
45. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem.
46. Ki vádolhat engem közületek bûnnel? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem?
47. Aki Istentõl van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentõl.«
48. A zsidók azt felelték: »Vajon nem helyesen mondjuk, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van?«
49. Jézus azt felelte: »Nincs nekem ördögöm, csak tisztelem Atyámat, és ti gyalázattal illettek engem.
50. Én azonban nem keresem a magam dicsõségét; van, aki keresi azt, és ítéletet mond.
51. Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.«
52. Azt mondták erre a zsidók: »Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: `Ha valaki a tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem.'
53. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?«
54. Jézus azt felelte: »Ha én dicsõítem magamat, az én dicsõségem semmi. Atyám az, aki megdicsõít engem, akirõl ti azt mondjátok: `Istenünk',
55. pedig nem ismeritek õt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem õt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem õt, és a tanítását megtartom.
56. Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett.«
57. A zsidók erre azt mondták neki: »Még ötven esztendõs sem vagy, és láttad Ábrahámot?«
58. Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett volna, én vagyok.«
59. Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtõzött, és kiment a templomból.
| 
