1. Jerikó ekkor Izrael fiaitól való félelmében már bezárkózott és megerősítette magát, úgyhogy senki sem mehetett se ki, se be.
2. Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Kezedbe adtam Jerikót és királyát, s minden erős férfiát.
3. Járjátok körül valamennyi harcosotokkal a várost, napjában egyszer járjátok körül. Így tegyetek hat napon át.
4. A hetedik napon aztán fogják a papok azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, és menjenek velük a szövetségládája előtt, és járjátok körül hétszer a várost, s közben fújják a papok a harsonákat.
5. Amikor aztán hosszan és szaggatottan zengő harsonaszó hatol fületekbe, törjön ki az egész nép igen nagy lármába, s tövig leomlanak a város falai, s akkor mindenki menjen be azon a helyen, amellyel szemben éppen állni fog.«
6. Hívatta tehát Józsue, Nún fia a papokat és azt mondta nekik: »Vegyétek fel a szövetség ládáját, hét másik pap pedig fogja az örvendetes esztendő hét harsonáját, s menjen velük az Úr ládája előtt.«
7. A népnek pedig azt mondta: »Menjetek és járjátok körül a várost. A fegyveresek az Úr ládája előtt menjenek.«
8. Amikor Józsue befejezte szavait, elindultak. A hét pap egyre fújta a hét harsonát az Úr szövetségének ládája előtt,
9. elöl ment az egész fegyveres sereg, a láda után haladt a tömeg többi része, és minden zúgott a harsonáktól.
10. A népnek azonban megparancsolta Józsue: »Ne lármázzatok, hangotokat se lehessen hallani, egy szó se jöjjön ki szátokból, míg el nem jön az a nap, amelyen majd azt mondom nektek: `Kiáltozzatok!' – akkor aztán lármázzatok.«
11. Körüljárta tehát az Úr ládája azon a napon egyszer a várost, aztán visszatért a táborba és ott maradt.
12. Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját
13. és heten közülük azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, s mentek velük az Úr ládája előtt, s menet közben egyre fújták a harsonákat. Előttük ment a fegyveres nép, s a láda után haladt a tömeg többi része, és egyre zengett a harsonaszó.
14. Körüljárták tehát a második napon is egyszer a várost, aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.
15. A hetedik napon azonban már hajnalhasadáskor felkeltek és hétszer járták körül a várost a rendelet szerint.
16. Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: »Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost.
17. De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házában tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk.
18. Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson.
19. Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni.«
20. Amikor tehát megfújták a harsonákat és ez a hang és zengés a sokaság fülébe hatolt, az egész nép lármába tört ki, legott leomlottak a falak, és mindenki felment azon a helyen, amely előtte volt. Aztán bevették a várost
21. és megöltek mindent, ami benne volt, férfit, asszonyt, csecsemőt és aggastyánt egyaránt, s a marhát, a juhot, a szamarat is kardélre hányták.
22. Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: »Menjetek be a parázna nő házába és hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki.«
23. Erre az ifjak bementek, s kihozták Ráhábot, szüleit, fivéreit, minden holmiját és rokonságát és elhelyezték Izrael táborán kívül.
24. Aztán felgyújtották a várost s mindazt, ami benne volt, kivéve az aranyat, az ezüstöt, a réztárgyakat és a vasat: ezt az Úr kincstárának szentelték.
25. Csak Ráhábot, a parázna nőt s apja házát s mindazt, amije volt, hagyta életben Józsue – ott is laknak Izrael körében mind a mai napig –, amiért az elrejtette azokat a követeket, akiket Jerikó kikémlelésére küldött. Ugyanabban az időben átkot mondott Józsue:
26. »Átkozott legyen az Úr előtt az a férfi, aki feltámasztja és felépíti Jerikó városát! Elsőszülöttje árán rakja le alapját, s legutolsó fia árán állítsa fel kapuit.«
27. Az Úr tehát Józsuéval volt és hírneve elterjedt azon az egész földön.
| 
