1. Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket,
2. amint elõadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének,
3. jónak láttam én is, miután mindennek elejétõl fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni,
4. hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak. Keresztelő János születésének hírüladása
5. Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevû pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták.
6. Mindketten igazak voltak Isten elõtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint.
7. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten elõhaladott korban voltak.
8. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten elõtt,
9. s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába,
10. miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában.
11. Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán.
12. Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg.
13. Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni.
14. Örömöd és vigasságod lesz õ, és sokan örülnek majd születésén.
15. Mert nagy lesz az Úr elõtt; bort és részegítõ italt nem iszik, és már anyja méhétõl fogva betelik Szentlélekkel.
16. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni.
17. Illés szellemével és erejével fog elõtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.«
18. Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan gyõzõdjem meg errõl? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is elõrehaladott már napjaiban.«
19. Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe elõtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked.
20. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«
21. Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; õ pedig intett nekik és néma maradt.
23. Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába.
24. E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtõzött öt hónapig, mondván:
25. »Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek elõtt.«
26. Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve,
27. egy szûzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szûz neve meg Mária.
28. Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.«
29. Õt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.
30. Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
31. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni.
32. Nagy lesz õ, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
33. és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.
34. Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?«
35. Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tõled születik, Isten Fiának fogják hívni.
36. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, õ, akit magtalannak hívtak,
37. mert Istennek semmi sem lehetetlen«.
38. Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tõle az angyal.
39. Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába.
40. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.
42. Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
43. De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?
44. Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben.
45. És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«
46. Mária erre így szólt: »Magasztalja lelkem az Urat,
47. és szívem ujjong megváltó Istenemben,
48. mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék,
49. mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az õ Neve.
50. Irgalma nemzedékrõl nemzedékre azokra száll, akik õt félik.
51. Hatalmas dolgokat mûvelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedõket.
52. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt.
53. Éhezõket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat.
54. Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,
55. amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.
56. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába. Keresztelő János születése
57. Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült.
58. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele.
59. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevérõl Zakariásnak akarták nevezni.
60. De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.«
61. Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.«
62. Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja õt nevezni.
63. Õ pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak.
64. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent.
65. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.
66. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebbõl a gyermekbõl?« Mert az Úr keze volt vele.
67. Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:
68. »Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta az õ népét.
69. Az üdvösség jelét támasztotta nekünk, Dávidnak, az õ szolgájának házában,
70. amint megmondta szentjeinek ajkával, õsidõktõl fogva prófétái által.
71. Megmentett minket ellenségeinktõl, és mindazok kezébõl, akik gyûlölnek minket;
72. hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségérõl,
73. az eskürõl, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk,
74. hogy ellenségeink kezébõl megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
75. szentségben és igazságban színe elõtt életünknek minden napján.
76. Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe elõtt fogsz járni, hogy elõkészítsd az õ útját,
77. és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bûneik bocsánatára,
78. Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelõ,
79. hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa«.
80. A gyermek pedig növekedett és erõsödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.
| 
