1. Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettõt, és elküldte õket kettesével maga elõtt minden városba és helységbe, ahova menni készült.
2. Azt mondta nekik: »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába.
3. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.
5. Ha valamelyik házba bementek, elõször ezt mondjátok: `Békesség e háznak!'
6. Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok.
7. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
8. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.
9. Gyógyítsátok meg az ott lévõ betegeket, és mondjátok nekik: `Elközelgett hozzátok az Isten országa.'
10. Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok:
11. `Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.'
12. Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Ítélet a hitetlen városok fölött
13. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bûnbánatot.
14. De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek.
15. És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? Az alvilágba süllyedsz!
16. Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.«
17. Amikor a hetvenkettõ visszatért, örömmel mondták: »Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!«
18. Õ azt felelte nekik: »Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égbõl.
19. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek.
20. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyekben.«
21. Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: »Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elõl, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.
22. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.«
23. Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: »Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.
24. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.«
25. Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: »Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«
26. Õ ezt válaszolta neki: »Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?«
27. Az így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, minden erõdbõl és egész elmédbõl; felebarátodat pedig, mint önmagadat«.
28. Erre õ így szólt: »Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.«
29. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: »De ki az én felebarátom?«
30. Jézus akkor így kezdett beszélni: »Egy ember Jeruzsálembõl Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak.
31. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment.
32. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta õt, elment mellette.
33. Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.
34. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.
35. Másnap elõvett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: `Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.'
36. Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?«
37. Az így felelt: »Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.« Jézus erre azt mondta neki: »Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!«
38. Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevû asszony befogadta õt házába.
39. Volt neki egy Mária nevû húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait,
40. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: »Uram! Nem törõdsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!«
41. Az Úr ezt válaszolta neki: »Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törõdsz,
42. pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.«
| 
