1. Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: »Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.«
2. Erre azt válaszolta nekik: »Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod!
3. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta,
4. és bocsásd meg a bûneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezõnek, és ne vígy minket kísértésbe.« Példabeszéd a könyörgő barátról
5. Azután így szólt hozzájuk: »Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: `Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret,
6. mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki';
7. a másik viszont belülrõl ezt feleli: `Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!'
8. Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
9. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
10. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetõnek ajtót nyitnak.
11. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki?
12. Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki?
13. Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tõle!«
14. Egyszer kiûzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a tömeg pedig elcsodálkozott.
15. De közülük néhányan így szóltak: »Az ördögök fejedelme, Belzebub által ûzi ki az ördögöket.«
16. Mások pedig égi jelet kértek tõle, hogy kísértsék.
17. Õ azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: »Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik.
18. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az õ országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által ûzöm ki az ördögöket.
19. De ha én Belzebub által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Õk lesznek tehát a ti bíráitok.
20. De ha én Isten ujjával ûzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.
21. Amikor az erõs fegyverrel õrzi a házát, biztonságban van a vagyona.
22. De ha nála erõsebb jön, legyõzi õt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát.
23. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyûjt velem, az szétszór. A tisztátalan lelkekről
24. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, víz nélküli helyeken jár, és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: `Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem'.
25. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve.
26. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elõzõnél.«
27. Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegbõl felkiáltott egy asszony: »Boldog a méh, amely hordozott, és az emlõk, amelyeket szoptál!«
28. Erre õ azt mondta: »Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!«
29. Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
30. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek.
31. Dél királynõje felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli õket, mert õ eljött a föld szélérõl, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
32. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert õk Jónás szavára bûnbánatot tartottak; és íme, nagyobb van itt Jónásnál. A világosságról és a szemről
33. Senki sem gyújt lámpát azért, hogy elrejtse, vagy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
34. Tested világa a szemed: ha a szemed jó, az egész tested világos; ha pedig rossz, a tested is sötét.
35. Vigyázz tehát, hogy a világosság, amely benned van, sötétség ne legyen.
36. Ha tehát tested egészen világos, nincs benne semmi sötétség, egészen világos lesz, mint amikor a lámpa ragyogásával megvilágít téged.«
37. Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. Õ bement hozzá, és asztalhoz ült.
38. A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés elõtt nem mosott kezet.
39. Ekkor az Úr azt mondta neki: »Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensõtök azonban tele van rablással és gonoszsággal.
40. Esztelenek! Aki a külsõt alkotta, nem az alkotta a bensõt is?
41. Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.
42. De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteménybõl, de elhanyagoljátok Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kellene tenni, és amazokat sem elhanyagolni.
43. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a fõhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon.
44. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.«
45. Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: »Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.«
46. Õ ezt felelte neki: »Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket.
47. Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték õket.
48. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték õket, ti pedig a sírjaikat építitek.
49. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek,
50. hogy számon lehessen kérni e nemzedéktõl minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétõl,
51. Ábel vérétõl Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettõl a nemzedéktõl.
52. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenõket is megakadályozzátok.«
53. Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenrõl kezdték õt faggatni.
54. Azt lesték, hogy beszédeiben valamin rajtakapják.
| 
