1. Éppen abban az idõben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette.
2. Õ ezt felelte nekik: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bûnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték?
3. Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bûnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.
4. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádõlt a torony, és megölte õket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?
5. Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bûnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.«
6. Aztán ezt a példabeszédet mondta: »Egy embernek volt egy fügefa a szõlõjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
7. Ezért így szólt az intézõjéhez: `Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?'
8. De az így felelt neki: `Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom,
9. hátha gyümölcsöt hoz jövõre; ha pedig nem, akkor vágd ki.'«
10. Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.
11. És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
12. Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: »Asszony! Megszabadultál betegségedtõl.«
13. Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsõítette Istent.
14. Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: »Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!«
15. Az Úr ezt felelte neki: »Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?
16. Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettõl a köteléktõl?«
17. Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.
18. Akkor így szólt: »Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam?
19. Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek«.
20. Aztán így folytatta: »Mihez hasonlítsam Isten országát?
21. Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérõ lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.« A szűk és a zárt kapuk
22. Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva.
23. Közben valaki megkérdezte tõle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Õ ezt felelte nekik:
24. »Igyekezzetek a szûk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.
25. Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: `Uram! Nyisd ki nekünk!' Õ ezt feleli majd nektek: `Nem tudom, honnan valók vagytok.'
26. Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: `Elõtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.'
27. Õ erre azt feleli nektek: `Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tõlem mindnyájan, ti gonosztevõk!'
28. Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
29. Jönnek majd napkeletrõl és napnyugatról, északról és délrõl, és letelepszenek az Isten országában.
30. Mert íme, vannak utolsók, akikbõl elsõk lesznek, és vannak elsõk, akikbõl utolsók lesznek.«
31. Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: »Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.«
32. Õ azt mondta nekik: »Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket ûzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem.
33. De ma, holnap és a következõ napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem megfeddése
34. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyûjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok.
35. Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idõ, amikor majd ezt mondjátok: `Áldott, aki az Úr nevében jön'«.
| 
