1. Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezetõ farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték õt.
2. Ott egy vízkóros ember került elébe.
3. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: »Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?«
4. Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta.
5. Aztán így szólt hozzájuk: »Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?«
6. Erre nem tudtak mit felelni. A szerénységről
7. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az elsõ helyeket. Ezt mondta nekik:
8. »Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az elsõ helyre. Nehogy elõforduljon, hogy ha nálad elõkelõbbet is meghívtak volna,
9. odajöjjön az, aki téged és õt is meghívta, és azt mondja neked: `Add át a helyedet!' És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
10. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: `Barátom! Menj följebb!' Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg elõtt.
11. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.«
12. Annak pedig, aki õt meghívta, ezt mondta: »Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked.
13. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.
14. Így boldog leszel, mert õk nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.
15. Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: »Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!«
16. Õ pedig ezt válaszolta: »Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott.
17. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: `Jöjjetek, mert már minden el van készítve!'
18. De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az elsõ azt mondta neki: `Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!'
19. A másik meg azt mondta: `Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni õket; kérlek, ments ki engem!'
20. Egy másik azt mondta: `Most nõsültem, azért nem mehetek!'
21. Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: `Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!'
22. A szolga jelentette: `Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.'
23. Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: `Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.'
24. Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.«
25. Nagy népsokaság ment vele, õ pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta:
26. »Ha valaki hozzám jön, és nem gyûlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nõvéreit, sõt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom.
27. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
28. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le elõbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e mibõl befejezni?
29. Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje õt:
30. `Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.'
31. Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le elõbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32. Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van.
33. Így tehát aki közületek nem mond le mindenrõl, amije van, nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?
35. Sem a földre, sem a szemétdombra nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«
| 
