1. A vámosok és bûnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák.
2. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bûnösökkel áll szóba és velük eszik.«
3. Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:
4. »Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja?
5. Amikor megtalálja, örömében vállára veszi,
6. hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: `Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!'
7. Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérõ bûnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Példabeszéd az elveszett drachmáról
8. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?
9. Ha pedig megtalálta, összehívja barátnõit és szomszédait, hogy elmondja nekik: `Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!'
10. Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe elõtt egy megtérõ bûnös miatt.«
11. Azután így szólt: »Egy embernek volt két fia.
12. A fiatalabb azt mondta apjának: `Apám! Add ki nekem az örökség rám esõ részét!' Erre szétosztotta köztük vagyonát.
13. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát.
14. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.
15. Erre elment és elszegõdött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy õrizze a disznókat.
16. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki.
17. Ekkor magába szállt, és azt mondta: `Apámnak hány bérese bõvelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok.
18. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened!
19. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!'
20. Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messzirõl meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
21. A fiú így szólt hozzá: `Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.'
22. Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: `Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyûrût az ujjára és sarut a lábára!
23. Azután hozzátok elõ a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk,
24. mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.' Aztán elkezdtek vigadozni.
25. Az idõsebb fiú pedig a mezõn volt, és amikor hazatérõben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot.
26. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt.
27. Az így válaszolt neki: `Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta õt vissza.'
28. Erre õ megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte.
29. Õ azonban ezt mondta apjának: `Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal.
30. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nõkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.'
31. Õ azonban azt mondta neki: `Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.
32. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'«
| 
