1. Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.
2. Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentõl nem félt és embertõl nem tartott.
3. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: `Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!'
4. Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: `Bár Istentõl nem félek, és embertõl nem tartok,
5. mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.'«
6. Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?
7. Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja õket?
8. Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«
9. Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy õk igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:
10. »Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
11. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: `Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörõ, mint ez a vámos is.
12. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenembõl.'
13. A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: `Istenem! Légy irgalmas nekem, bûnösnek!'
14. Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«
15. Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg õket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.
16. Jézus azonban magához hívta õket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok õket, mert ilyeneké az Isten országa.
17. Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.« A gazdagságról és Jézus követéséről
18. Egy elõkelõ ember megkérdezte tõle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«
19. Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
20. Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat«.
21. Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.«
22. Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!«
23. Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24. Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!
25. Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.«
26. Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?«
27. Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges«.
28. Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.«
29. Õ azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért
30. anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendõ világban pedig az örök életet.« Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról
31. Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettõt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
32. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;
33. aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.«
34. Õk azonban semmit sem értettek ebbõl. Rejtve maradt elõttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.
35. Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.
36. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.
37. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.
38. Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!«
39. Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De õ annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!«
40. Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék õt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tõle:
41. »Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!«
42. Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.«
43. Azonnal látott is, és követte õt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsõítette Istent.
| 
